A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák (erotikus) (1-10)

1. Az erotika az erogén zónák feleselése… Ujjak, ajkak, idegek, bolyhok, porcok és redők küzdelme; körmök, fogak, ívek, gátak, kapuk torlaszok, magaslatok és mélyek csatája; s a betolakodók, és az ellenálló-beengedők versenyfutása. Az erotika belső tüzek és vizek szerelme, pihék és fodrok kusza tánca, hús a hússal teljesedett iramló-ingadozó násza és ölelkezése.

2. Az erotika két fél nemi létösszefüggésének találkozása, s időik egymáshoz érése és megérlelődése… S az erotika, a hangok, a sóhajok, a neszek és jajok felszínre szakadása, a boldogság kiáltása, s a legszebb emberi zene ami létezik…

3. Hogy mi az orgazmusban a szép? Persze-persze, szép az ott lenn is. De a legszebb, amikor neked ott lenn gyönyörű, és én itt fenn, a szemeidben látom azt. Mert látom a kis halált, az éghez emelkedést, és hallom kiáltásod, sikoltásod. És utána sírva fakadsz. Az egész, akár egy folytonos, zörejtelen opus, mely többet ér annál, amit az ágyékomban érzek; olyannyira, hogy csak azért jutok veled együtt a csúcsra, mert nő vagy és ezt kéred tőlem; de ha

Rajnai Lencsés Zsolt: Elé kell menni a dolgoknak…

Bölcs lehet elébe menni a váratlannak. Ha felkészülünk az eshetőségekre, ha nem érnek felkészületlenül a bajok. Persze mindent nem tudunk kivédeni. És az sem volna helyes, ha mindentől félnénk, s eleve várnánk a bajokat, de az fontos, hogy – amennyire tudjuk – elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket!
Ez csak úgy megy, ha már akkor, mikor még minden nyugodtan látszik, fölmérjük a gyönge pontokat. Mi az ami legnagyobb eséllyel elromolhat, hol a legtörékenyebb a biztonság? Ha ez megvan, hozzunk biztonsági lépéseket! Nem azért mert várjuk a bajt, hanem hogy ne érjen váratlanul és felkészületlenül, ha esetleg bekövetkezik. Legyen kinn a mezőn a villámcsapás, és ne a mi

Rajnai Lencsés Zsolt: Elé kell menni a dolgoknak…

Bölcs lehet elébe menni a váratlannak. Ha felkészülünk az eshetőségekre, ha nem érnek felkészületlenül a bajok. Persze mindent nem tudunk kivédeni. És az sem volna helyes, ha mindentől félnénk, s eleve várnánk a bajokat, de az fontos, hogy – amennyire tudjuk – elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket!
Ez csak úgy megy, ha már akkor, mikor még minden nyugodtan látszik, fölmérjük a gyönge pontokat. Mi az ami legnagyobb eséllyel elromolhat, hol a legtörékenyebb a biztonság? Ha ez megvan, hozzunk biztonsági lépéseket! Nem azért mert várjuk a bajt, hanem hogy ne érjen váratlanul és felkészületlenül,

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák (humoros) (1-10)

1. Ha magamra maradok a szívem úgy örül, mert végre értelmes társaság vesz körül.
2. Azzal a feltétellel szeretlek feltétel nélkül, hogy feltétlenül viszontszeretsz!
3. Meg akarsz menteni? Jó, de tőled majd ki ment meg?
4. Kemény a húsod, finom a lelked. Pompás párosítás!
5. A nagyapám gyakran mondta: ha butaság, betegség és szegénység nem volna a földön, sokkal jobb lenne a világ. És még azt is, hogy kár hogy nem lehet

Rajnai Lencsés Zsolt: A mély ember mindig többet szenved

Túl könnyedén venni az életet felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző valakire, akkor ő maga is felszínes.

Általában olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van, de többnyire igen. Hiszen, ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.

Ebből fakad, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden

Rajnai Lencsés Zsolt: Szkeptikus tépelődések (1)

A mű megváltoztatja íróját. Ha megírom, mássá formál, ha nem írom meg, fogalmam se lesz mi van a dologban, mert ha nem írom meg, nem gondolom alaposan végig, és rejtett tartalékai sosem jönnek felszínre. Ennyit a szabadságról. :)

Felelősség: mélyen bennünk szunnyadó morál. De kimondva, vagy megcselekedve, ki-nem-mondva, vagy meg-nem-cselekedve (legyen az  bármi!) másnak árt, vagy használ. Mert lelki alkattól függ, kire mi, hogyan hat. Mégis van felelősségérzésünk. De ennek inkább saját mércénkhez van köze, s nem a másik emberhez (akire irányul). Pedig hozzá
kellene, hiszen érte vagyunk/érzünk felelőssel. Etikai aporia.

Végtelenség. Az ember mindent feléget maga körül. És semmi nem elég neki. Legyen az tudomány, kultúra, “a vágy”, a célok stb. A vallásos ember azt

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák (általános) (1-10)

1. A barátság, egymást kölcsönösen szerető, egyenrangú felek kapcsolata.
2. A barátság alapja a bizalom, mely kitárja kapuit a másik lénye előtt3. A barátság, a személyiség rokonsága, melyet az idő érlel, és a konfliktusok tesznek próbára. Ha ezek után még mindig kölcsönös lelki vonzalom és kezdeményező szeretet köti össze feleit, valódi barátságról beszélünk.
4. Ha bármiből kivonod a szeretetet, az embert is kivonod vele együtt.
5. Minden helyénvalónak tűnik saját rendszerén belül, s a rendszerek létjogai

Rajnai Lencsés Zsolt: A barátság alappillérei

A valódi barátság olyan építmény, mely biztos alapon, és négy pilléren nyugszik. Alapja a bizalom, mert e nélkül nincs barátság. A négy pillér pedig: (1) a közös pontok (2) a “bajban terem” próbája, (3) az idő tényezője és (4) a kölcsönösség tartóoszlopa.
Picit részletezzük mindet: alapja azért a bizalom, mert ez minden kapcsolat fundamentuma, mely a tapasztalat révén folyamatos mozgásban van: erősödik, stabilizálódik, vagy gyöngül. Mert változik, illetve változhat. Még ha csak úgy is, hogy mélyül. Most a négy tartópillérről dióhéjban:
(1) Közös pontok. Ez adja a barátság lényegét, hisz’ ettől barátok a barátok! Az ismerős mondás szerint: madarat tolláról,
embert barátjáról ismerjük meg. Mert két ember lelki alkatának közössége és rokonsága teszi őket egymással szövetségessé, baráttá.
(2) Az igaz barát a bajban terem – mondják. A szó klasszikus értelmében ez még nem a barátság, hisz nem mindenkiből lesz barát aki a bajban mellénk áll, viszont az igaz barát a bajban mindig mellénk áll! A hamis meg csendben elpárolog… De a baj nem csak külső lehet, hanem belső is. Mert saját felei is

Rajnai Lencsés Zsolt: A műanyaghölgy

Ott állt a kirakatbábú. Nő volt, műanyagból készült. Fehér műanyagból. Mosolygott és ki volt sminkelve, mint egy igazi nő. Az ajtó előtt állt, a divatárubolt ajtaja előtt, ahova tették. Szép ruha volt rajta, lenge és vajszínű. Fújta a szél az öltözékét, mert nagy szél volt azon a reggelen… A bábú csak mosolygott. Nem is tudott mást, hiszen a lét mosolyt rajzolt műanyag szája köré és festéket az arcára. Csak néztem és kérdeztem magamtól: mivel vagyok különb, mint ő? Hiszen én is mosolyog, de a szél engem is tépáz. Egyikünk sem választhatta meg miből öntik testét, de rendületlen némasággal tűrjük a lét sorsverését. Aztán láttam, hogy a hölgynek csak egy karja van,mert a másikat kitépték, vagy a dobálásban letört a testéről… Néztem és szántam őt, pedig nem kérte, és bizonyára nem is volt szenvedése. De tehetetlen rabságában megláttam magam. Alig volt különbség közöttünk. Esetleg csak pár év, amivel talán túlélem majd őt, és hogy nekem két karom van nem egy. És hogy van egy csöpp akaratom, és tengernyi érzésem. De a mostoha színpad hiábavaló, tehetetlen szereplője vagyok én is, mint ő. És ahogy közelebb hajoltam hozzá, úgy hallottam, mintha sírna a műanyaghölgy, de lehet, hogy csak az én szívem zokogott.

2009.05.07.

Rajnai Lencsés Zsolt: Repedések

Együtt vagyunk és egyek vagyunk. Sokan.  Egy baráti társaságban. Céljaink, érdeklődésünk hasonló. Aktivitásunk is. Mégsem tudjuk kiben mi rejtőzik. Titkolt vágyak és célok. Még magunk előtt is.

Láthatatlan hajszálrepedések milliói futnak szét az építményen, melyet csak úgy hívunk: közösség. És idővel a repedések megvastagodnak.
Eleinte még nem látjuk, de később már igen! Egyen-egyenként. Mert szélesednek, vastagodnak, végül összetörik az épületet.

Vágyaink, céljaink különbsége egymástól távolít minket. Lassan. Évek alatt. De ebben a baráti társaságban, ez még nem látszik. Mert egyikünk még csak rajong a gyermekekért, ám tíz év múlva három gyermek anyja, és életcélja a nevelés. Másikunkat a színház és a művészet élteti, s hamarosan olyan társra

Szerzői jog

Az oldalon található összes irodalmi mű szerzői jogvédelem alatt áll, és Rajnai Lencsés Zsolt tulajdonát képezi.


Mégis, szabadon másolható, megjelentethető, azzal a feltétellel, hogy a szerző nevét és a mű címét pontosan közlik, nem írják át, nem csonkítják meg, nem hagyják ki, és a megjelentető művet (vagy annak részletét) pontosan közlik, idézik.

Magamról...

1967. szeptember 27-én születtem. Budapesten élek. Szeretem a filozófiát, az irodalmat és az érzékiséget... 

Valamennyi művemet és gondolatomat áthatja az etika és az esztétika... Természetemnek három oldala van... 

- Az egyik énem gondolkodó, töprengő, racionális, elvont...
- A másik énem lírai, romantikus, szomorú, elesett, szorongó...
- A harmadik énem érzéki, testi, szenvedélyes, forró...

Tudom, borzasztóan szélsőséges ének találkoztak bennem... Hogy melyik vagyok leginkább? Hát, mikor melyik..., de talán a második, - a lírai, a mély érzésű...

Ambivalens személyiségem oka lehet, hogy az anyai és az apai vérvonalam totálisan más és összeegyeztethetetlen...

Anyám, pontosabban az anyai nagyapám részéről kaptam a forró vérű, szenvedélyes, optimista és intellektuális énemet (és azt hiszem, minden szellemi talentumomat is), az apai oldalról pedig a szomorú, pesszimista, fájni tudó, finom lelkű lényemet... Ez a kettő azután keveredett, és mivel nagyon nehéz sorsom volt mind ezidáig, ezért talán a lírai, szomorú, borongós énem kerekedett felül bennem... Néha azért előtör belőlem a vad csikó is, a tréfamester, az életigenlő-őrült-széltoló, aki falja, falni tudja az élvezeteket... De ez csak nagyon ritkán valósul meg, és akkor is, leginkább csak a költészet és az irodalom határain belül...

Magányosságom nem csupán személyes, de létbeni is... Ezt úgy értem, hogy rendkívüli mértékben érzem súlyát az egyetemes emberi nyomorúságnak és szenvedésnek, és ennek átélése és szívemen hordozása a legfőbb akadálya annak, hogy igazán boldog legyek... (Az állatokat is nagyon szeretem, és az ő szenvedésük is mély nyomot hagy bennem...) Azt hiszem a másokkal való együttérzés a legerősebb vonásom, és itt vissza is kanyarodnék az etikához... 

Az etika és az esztétika erős harcot vív bennem sokszor, mert az elsőtől érzem magam Embernek, a másodiktól pedig művésznek... A filozófia pedig - amiről ebben az írásomban keveset szóltam - lépten-nyomon velem van, és igazságosságot kereső-igénylő mivoltomat folyamatosan meghatározza...

Ambivalens természetem a legtöbb embernek emészthetetlen, tudom, de hát ez vagyok én...

Érezd jól magad nálam (ha tudod)...

Rajnai Lencsés Zsolt