2012. június 5., kedd

Verselemzés: József Attila: Édesanyám, egyetlen, drága…

Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szivem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!

(József Attila)

Ez a vers (is) rendkívüli. Az első versszak könnyen érthető, de a másodiknak párszor nekifutottam, mire megértettem. Íme:

“Istent alkotok, hogy élhess” = József Attila agnosztikus volt (szerintem), aki mindig vergődött a tekintetben: van-e Isten? Szeretett volna hinni benne, de nem tudott. Néha tudott, mindig próbált, de csak kevés sikerrel.

Ám annyira szerette Édesanyját, hogy azért, hogy halála után mégis élőnek hihesse, és hogy valaha az életben találkozzék még vele, a költő, lelkében “Istent alkot” (bár szíve szenved ettől, mert azesze és az elvei tiltakoznak
ez ellen) szóval a költő Istent alkot, vagyis Istenben hinni kezd, azért, mert ha van Isten, van mennyország is, és mivel az Édesanyja annyira jó volt (a “szüzesség kinyílt virága”) biztosan a mennybe került, és akkor ő is (a Költő) jó lesz, azért, hogy a mennybe jusson ő is, és Édesanyjával találkozzék újra. Nagyon szép…

Még egyszer:

Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szivem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!

(József Attila)

2011.10.28.

Rajnai Lencsés Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése