2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Vörös, puhatestű macska-pára


Harang döndül lágy erekben,
mint az érc.
Elfojtott fegyelmek remegnek,
- óh lidérc!
És a katonás jelmez,
alig kegyelmez…

Rezgő nyáltenger szárba
szedve
csurran ölbe, szájba,
- esengve,
hogy a bőrbe zárt lüktetés orgiája,
legyen véredények rapszódiája!

Ragadok, mint sav a vashoz,
mely hív, de űz is,
a szende erőszak lágy szavakhoz
köt, apróz, de fűz is,
hogy egyre megy most kín a kéjjel,
mert a nász ma éjjel

vörös, puhatestű macska-pára
légbe lépve,
mely ural, hogy riadalmam árja
a sötétbe kilépve
vacogó porfürdőbe hulltan
remegjen földre-ájultan.

De zorkan a sajgó érzelem,
a levegőben jár már!
Test feszül szíjba, s végzetem
olvadó jármán
a foltozott magányom,
ma, – a te kezedbe szánom…

2010. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése