2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Tudomány, művészet és hedonizmus

Tudomány, művészet, vagy hedonizmus? Tömeg, vagy individuum?
Az ember véges. Időben és térben. Választania kell. Mindenre nincs ereje, sem ideje. És választása nagymértékben befolyásolja jövőjét.

A tudós. Szolgál. Értünk. Ír, számol, asztal fölé görnyed, elemez és kísérletez. Erejét és egészségét alig kíméli. Hipotéziseket alkot. Tudja, hogy nem tehet mást. Fogódzókat keres a valóságban. Hipotézisei ezer veszély közt hányódva ingatag délibábok a szkepszis örvényében. De nem adja fel. Ezért tudós! Támasztékot és sziklát keres. Szellemi erőit aktiválja. Értünk. És persze magáért is, mert ő is csak ember.

A művész. Ő egész más. De ő is szolgál. Csak másképp, mint a tudós. Mutatja önmagát. Felfedi lényét, érzéseit. Mindent és mindenét odaadja. Kiteregeti a nagyvilágba. És gyakran sérülékennyé, elesetté válik. Támadásnak teszi ki magát. Ő nem ad hipotézist, ő csak magát adja. Gyakran illúziókat, némelykor valóságot, de mindig szépet. Így kell tegye ha művész. Intuitív és felfedező. Előhív magából valamit, miről ő is csak sejtette: létezik. Érzéseket szabadít fel, élményt kölcsönöz. Értünk teszi. Hogy mi továbbgondoljuk, továbbérezzük.
Semmit ad és mindent. Feltölt és felemel. Élhetőbbé teszi az életet.

Ki a jó tudós? A válasz talán könnyű: akit a valóság episztemikusan igazol.
Ki a jó művész? A válasz itt jóval nehezebb. De talán az, aki felszínre emeli és karakterizálja a szépet. Ad, és odaad. Lefest valamit a valóságból. Ecsettel, szavakkal, hangokkal, ábrákkal. Sok egyébbel. Hogy felébressze bennünk az embert. Magát és minket mutat meg. Önző és nagylelkű egyszerre, szent és zsarnok, de más-más összefüggésben.

Tömeg, vagy individuum? Ez attól függ, alkotsz, vagy harácsolsz. Ha adsz és alkotsz, már nem lehetsz tömeg, mert a kevesebbekhez tartozol.

Hedonizmus. A testi örömök mértéktelen hajszolása. A boldogság fontos. A legtöbb cselekvés mozgatórugója. A hedonizmus is boldogság. Egy darabig. Azután öl és pusztít.

Először önmagát: mikor mindig feljebb helyezi az ingerküszöböt. (Azért, hogy a korábban átélt gyönyört újraélje. A lelki devalvációval szemben teszi, de ezúton tovább devalválja lelkét.)
Mindenki mást is: mert kisajátít, elvesz és elbirtokol. Azt mondja: gyere és élj! Éld meg – jó alaposan – az életet! És közben halni megy. Ölni, rombolni. Mást is, nem csak magát… Mert szándéka mértéktelensége a cselekvés mértéktelenségét prognosztizálja, aminek következménye rohamos devalváció. Előbb csak lélekben, aztán testben is. Nem a testi gyönyörrel van baj, hanem a mértéktelenséggel. Mert a mértéktelenség rombol.

A hedonizmus bírál és élősködik. Bírál, mert értékeket kritizál mikor a tudós vagy a művész erőfeszítéseit megvetve ellentétes úton jár és másokat is erre buzdít. És élősködik, hiszen élvezi a tudós és a művész eredményeit, javait.

A hedonizmus és a tömeg majdnem egyenlő. Minden korban. És soha nem a boldogsággal – mint igénnyel – volt baj, hanem a felszínességgel, a mértéktelen önzéssel és a butasággal. Ezek a legfőbb mozgatóerők.

2010.01.26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése