2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: A szeretve utált Kedves…

Ma csak szeretlek és semmi több,
én drága, hűtlen Kedvesem…!
Csontos markokkal, mint szög
sebét cipellek a horzsolt lelkemen..

Ma csak szeretlek, s hordom
fakón a gúny dalát helyetted,
melyet szólál szép ajkadon
bántón, mikor nevem illetted…

Ma is szeretlek, érzem dadogva,
bár nem érdem, hogy, mint örvény
tántorogsz bennem te szívem-fagyottja,
a barátság sután színlelt örvén…

De szeretlek mégis, bár utállak néha,
amiért megloptál, megraboltál,
hisz’ közös-szép perceinkkel léha
mód egyedül, közönnyel kóboroltál…

S én száz órát vártam közös alkotásra,
ám siheder pancsos-lánykedved
odaadtad annyi szösznyi-másra,
de nekem te voltál,  észre sem vetted!

S most, te szeretve utált Kedves,
törj előre újra: lelkeken taposva!
Szívem haragszik rád, máskor repdes,
beérve azzal, ami lehettünk volna, – ha…

2010.06.10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése