2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Sorsutazó


Felöltött kabátként csüng
hanyagul reggel a halk szöszölés
száz szükséges-elunt mozdulatban,
- lassan tűzi rám akaratát a delelő kivárás.
Elsiklik körülöttem lassan
ébredésem ódon-büszke súlya,
majd pár dekás ruha-konty (könnyű jelmez,
s talán ma kegyelmez) rám siklik
röpke-magától.
Szabad vagyok; látod? – semmi se gátol…
S mint rezge vad, ki ölni és ölelni lép ki lágy,
színe-fosztott világod kénye-kedvébe,
úgy én is elébed merészkedem: bújni, futni, élni
és leélni, – mit mára kirendeltél nékem…

2010.09.25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése