2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Rímes-hímes

Jobb a lángnyelv, mint a parázs,
kéjjel sikolt ott a varázs.

Szebb a parázs, mint a hamu,
vadul ölel ott még “anyu”.

Jobb egy Helga és sok hiszti,
mint Andráshoz vart hűvös Kriszti.

De jobb a Kriszta, aki hamu,
mint egy kosár Helga-kamu.

Jobb a humor, mint a bánat,
ha nevetésre nyitom szádat.

Mert szebb a lányzó a legénynél,
illatosabb a lepénynél.

Olyan nagyon hiányzol most,
mint, hogy szívem újra taposd.

Taposnád te szokás szerint,
utálnálak újra megint.

Nagy cirkusz lett ez az élet,
ha az ember nem csak béget.

De hogy néked most a képed,
hogy nem kap már véled léket?

Csitulj, ne bánts, nem kell lárma,
gyorsan add a melled számba.

Úgyis ott volt már ez egyszer,
mily’ nagy kár, nem ezeregyszer.

Ha a nőket így szeretem,
egyszer ez lesz majd a vesztem.

Lányos bodor, női köldök,
vélük visz majd el az Ördög.

Vélük rőt pokolra szállok,
legalább lesznek ott barátok.

Mér’ fedd engem újra a szád?
Inkább hozzám tapasztanád!

Kezed csússzék egyre lejjebb,
vetkőzzed le a fegyelmed…

Szebb a nő, ha nem feddőzik,
a leány is, ha vetkőzik.

Kéjes-kényes a széles élet:
véred, kéjed, véled feléled…

2010.06.14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése