2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Nesztelen siklanak


Nesztelen siklanak időink
éveink kósza földjén.
Hol a nyugalom tesped el,
hol felkap egy-egy örvény.

S mi lépdelünk közöttük,
halunk, vagy haladunk,
élünk és kiáltunk,
ölünk, vagy ölelünk
- te meg én…

Néha azt mondom kár volt.
Vagy sűrűn.
De máskor azt érzem, okkal
léptük pont úgy lépéseink,
s nem bolyongtunk,
- de vezettettünk!

Ám érzéseim lehet, megcsalnak,
nem új ez: mások simán csak csalnak…

Ó hóvirágszagú hófehér kikelet,
fogadd be, s öleld át reszketeg lelkemet!

2010.05.05.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése