2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Néma tátogás


Szederjes ajakkal tűzbe-vízbe esve
felejtkezni vágyunk,
és boldogságnak hívjuk,
pedig csak kiáltunk.

Hang se jön sokszor, némán tátog szánk,
de ha szólana is, – mondd,
ki értené rajtunk kívül,
hogy fuldoklásunk mit mond?

És így, bezárva önmagunkba,
csoszogunk, botlunk,
hol kéjbe, hol reménybe esve;
irgalmat könyörögve egy szempárból,
hogy ne fájjon, – ennyire elesve…

2010.07.14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése