2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: A Múzsához


Éveink lomhán hevernek,
lábunk száraz űrbe hajlik;
de a létezésed, a létezésed,
csontomban magaslik!

A világ tetejére ültünk,
az ég ormán repültünk;
és a hangod, a hangod,
krátereimben visszhangzott!

Mert benned simult ki a mulandóság
összegyűrt földi ránca,
s végtelen időkbe általad szélesült
lassúdan lejtő örök tánca.

2010.06.01.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése