2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Liliom vérzik…

Ölelj, gyorsan ölelj, -
húzz karodba most!
Fald fel szád a számmal!
Szeress ma nagyon!

Csókol az éj puhán
- érzed? -, de lángol!
Vad szenvedély hajt,
- elemésztesz Mámor!

Részeg a vágy, szaggat…
Szilaj vendég leszek
ma benned! Résed
könnyez, – szép Szerelmem!

Húsba hull száz tövis,
szaggat, – puhán vérzünk.
Áram olvaszt, – a kéj!
De csak bódulatot érzünk…

Csordulsz. Hintázom benned,
mint térben a mozgás.
Lejtsd hát táncod éhes
számban, ó vad zsibongás!

Ágyékizmod tapint,
dárdámon sétál bátran.
Fel-le hull az öled
rajtam, itt a nászágyban!


Szorulj csak körém, hisz’
táncod bőrömön ragacsol.
Pecsétel ágyékod, folyik
rám leve, a szívem zakatol!

A nyelvem nem fárad!
Forr a csók, forr és perzsel!
Nyelv a nyelvvel ekként
siklik, szálldos, cserfel.


Szítsd fel, szítsd csak fel újra!
Jobban, – vérző Liliom...!
Sejtjeimben égjen el mind
a leves kloridion!

Csorgasd, gerjeszd mardosó
nedved, – be szépen habzik!
Száz szirmodból most a vér
combod közt patakzik.

Lüktess csak, lüktess még,
húsom veled szakadjon!
De előbb még ott benned,
hozzád nőjön, ragadjon!

Lángot csorgat már ajkam,
verítékem kéklő kénkő.
Fehéren izzó métely
ég agyamban, – vöröslőn!

Add a szádat! Add, ne vidd!
Ragályt süt beléd a lelkem!
Rajzik, ragad rongyos énem,
- véredbe hull, Szerelmem!

Fátyol és borostyán,
tiéd a vöröslő fátyol,
én a barna tekintet,
mi tőled enyészik, lángol!

Itt hálok ma véled, mert
öled véremre éhes.
A gyertyát rajtam oltsd el!
Ölj meg, – de örökké éltess!

Sírj ma könnyet, vért és nedvet,
én lágy, vörös virágom,
tépd le bátran most a jelmezt,
álca nem kell, csak az álom!

Hisz a halál itt lebzsel már
bennünk, és puhán fegyelmez…
Nevessünk rá szilajon,
mert ellibben és kegyelmez!

2011. június

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése