2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Könnyek

Vágynék én szívem
jó kedvre emelni.
Álmaimban hűen
derűvel betelni
- itt benn,

s egy csöpp méz
keserű létembe
hullóan kén’
az életembe
- de nincsen!


Csak szövi be
pókjával a magány,
lelkemet köti be
bús talány
- egy lány,


és süvít, tépáz
hőn-fagyos szél…
Baljós topáz
tele ég,
- rég…

Az arcom fátylán,
lágy-összeomló
gyűrött ráncán,
kiomló
festék,
szalad szét…
Könnyek kékje,
a kín vedrébe….

1999.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése