2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Kicsinyke a reggel…


Évikéhez...

Kicsinyke a reggel, pöndör.
Madárka száll ablakomba.
Sóhaj az égbolt, a vágy göndör,
Szamócám zsong a dalomba’.

Emlékszem még mosolyára,
bár sétált rajta bús idő,
de ha lépek idő nyomába,
újra ifjúnak látom Őt.

Ahogy repül, repül felém
a nyárfák között az úton,
hegyeken száll felettünk az ég,
s én mindennel Őt vajúdom.

És mikor éneklek néki
a nagy, vas-hajóhintába’,
úgy érezzük, szerelmünk égi
részként hull a földi mába.

2012.04.30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése