2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Két Isten

Két Isten lakozik a szívemben.
Hol egyik, hol másik
jő elő, él bennem.

Az egyik szerető atyám
kit hinni akarok,
hinni szeretek.
A másik, akit kérdezek,
de nincs tőle felelet.

Az egyik, kinek hálát rebegek,
a másikkal, szüntelen perelek.

Az egyik óv és oltalmaz,
a másik csak némán hallgat.

Egyiknek ölébe hajtom le fejem,
a másik az, akiben bízni sem merek.

Az első teremtett szépet és csodát:
csillagos eget, illatot, virágot.
A másik, ki tudta, hagyta és akarta
elrontani a világot.

Az első megölel, s úgy hiszem szeret;
elég neki szívem és ifjúságom.
A második elvette önfeledt gyermeki
boldogságom.
Míg az első boldoggá tett amikor megismertem,
a második csak félelmet hozott nekem.

Az elsőtől – úgy hittem – meghalt régi énem,
a másodiktól – úgy érzem – meghalok egészen.
De jaj! – a két Isten egy, – most mi lészen?!

2006.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése