2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Karácsonyi elmélkedés

Karácsonykor, a gyermekkor vágyó, őszinte-kíváncsi szeme pillant vissza rám. Meghitt, várakozással teli percek, melyek sodra, mint misztikus, szívig érő pillanat áramlik átitatva az örök gyermeki bensőt…

A friss hó ropogása, délutáni serény készülődés,  furcsa együtt-izgalom valami jóért az egész családdal…

Azután este, amikor minden kialszik és csak a karácsonyi fények szánkáznak boldog szemek tükrén, s megtelik szívünk fenyőillattal, egymás szeretetével, és talán azzal is, hogy Isten is szeret bennünket…

Gyermeki vágyaimat felnőtté növesztettem, ilyenkor megállok mégis, és gyermekké válok pár órára újra… Van ebben
boldogság, de szomorúság is (hogy a gyermekkor elmúlt), s van benne falatnyi pesszimizmus is (hogy szilveszterre már, egy egészen más érzelem söpri ki a szívekből ezt a szakrális szépséget – és tudom, annak is helye van a maga idején, módján, és ha értelmes keretek között marad), de a szomorkás érzést mégis, romlatlan égi tisztaság tölti meg, amiben harmónia, otthon, erő, jóság, odaadás, elvágyódás, – és olyan mély szeretet van, amivel csak egy jó
Isten szeretheti a világot….

Ez az Isten nem biztos, hogy a vallások Istene. Nem biztos, hogy szólt valaha hozzánk, és az sem biztos, hogy ismerjük már Őt… De a szívünkben reszkető vágy őfelé, túlmutat azon, hogy csak emberi illúziónak gondoljam létezését, és megtölti a szívemet reménységgel….

A gyermekkor újra megölel…. Visszapillantva rá, – de sőt, csak odapillantva a mai gyermekekre, minden emberi lényt, ki tisztán és gyermekként kezdte az életét, Isten karjaiba szánok…, és bár lehet, hogy tévedek, és csak ábránd a lelkemben égő-vibráló mítosz, érzelmi gazdagsága, s a köréje fonódó célok és vágyak koherenciája, töretlen erővel ragad ki a materiális világ végességéből…

Hogy van-e létbeni oka ennek az erőnek, azt nem tudom. De akár van, akár nincs, a reménységhez mindenképpen elég e furcsa, megmagyarázhatatlan, emelkedett, misztikus többlet a szívemben….

2010.12.25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése