2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Jaj a halandóknak!


A lét
idebenn dobban.
Vér
viszi szét
s robban,
szárazon koppan
a taktusra lüktető kolompban.

Nyikorgó verőerek
ütővel s dobbal.
Serkenő vér mely nyomban
lobban
amikor betoppan
eme léttornác
pitvarába,
akár a légtornász
triplát hányva.

Ín feszül és hús zörög.
Az élet már nyöszörög.
Létre hág és élni vágy
a nedvfolyam hömpölyög.
Szellem ébred
s létre téved.
Lélek énje,
fénye lénye
felhörög.

Mondd, ki kérte ezt?
Ki akarta?
Ki választotta?
Ki hozott, s ki visz el majdan?
A szerelemtől mennyi az út a gyászig?

Szerelmes ölelés – forró nedvek – foganás – születés -
felcseperedés -
remények – csalódások
kétségek – talányok -
kérdések – végzések -
tespedés – érzések -
elmúlás – elaggás -
öregség és halál.
Ennyi, ennyi csak…
Mondd, ki kérte ezt, és ki akarta?
Játékszer vagyok, ócska játék…
Ó jaj a halandóknak!

2006.11.16

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése