2012. június 8., péntek

Rajnai Lencsés Zsolt: Itt élek én...


Csend és zsongás roppant erdejében, 
hol holt hőseim élőbbek, mint élők,
és árnyaim is bíbor színbe' fénylők,
itt élek én, - lobban napra vérem!

Bús fáim közt szenvedély sziklái,
végtelen szirtjei: mind árva sóhaj, 
de lüktető krátereiben óhaj
forrong, rikoltoz, - vágyak indái.

És, ha daccal napba néz a szemem,
a szívem, csöndes, tiszta égre szállna.
Kettős énem, mint frissen porzó málna,
ha szép, szomorú viharban szedem.

S bár lopakszik fejem fölé halál,   
de élet növöget szívemen és csal,
ha csontra kő feszül, mert fönn ég inal,
s az öröklét: tűz, vijjogó madár.

2012. május vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése