2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Illeszkedik

Tűnődöm.
Hogy egy dolog
mint illeszkedik
nem csak a mába,
de saját világába.

Megvan helye, célja és oka
amiért ott van ahol van,
és kicsit se lóg ki onnan…

Mint régente operabálokon:
hol a ruhák, fények, színek,
a hajtás, a hullám, a lépés,
a ritmus, a falak mintázata,
a zene, a hangulat, a kedély,
az illat, és az egész üzenet,
mind, mint egymáshoz illő ódon-lehelet…

Máskor meg dédanyám képe a falon,
amint rám néz fiatal színésznőként a múltból.
A fotón korhű miliő, melyből megelevenedik
egy kopott-fakó síri világ, hol
minden egymáshoz illeszkedik:
ruháján a csipke és a kivágás,
arcán a mosoly és gyöngy a haján,
a frizurája, a virágok és a medál.
Minden, mi a múltból előtűnik,
élő és eleven. Száz év után is.

S az elmúlt korok fénye-bája,
mint letűnt képek és árnyak,
- a húsomba vájnak.

A fotó illata, szegélye, tapintása,
egykori boldog lényének földi mása,
oltára most az elmúlásnak…

2002-2010.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése