2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Hústánc


Tűsarkúban érkezik az este.
Tolakvó ölelések,
és jól tépett ruhák szegélyén.
Vágyak ágaskodnak,
fölsóhajt az élet…

Nagy fehér gránit két melled,
s én kötéltáncosként ingázom felettük.

Lassú csókok nyújtóznak
köldökudvarodban.

Ízed fészket rak a számban,
s ajkad szomját oltja
férfi büszkeségem.

Egymáson heverünk.
Bátor kísérleteink vakmerő
mozgásokat szülnek…

Tenyerem arcodon lüktet,
ágyékunk egymásba tapad.

Ágaskodó férfi virtus csusszan
húsvirág női kelyhébe.

Erek és inak ostromolnak,
íves keménység nedvek közt táncol.

Leheleted forró sivatag.
Én, mint, aki folyó homokba lépett,
minden mozdulattal mélyebben
süllyedek beléd.

Villanyáramként sercen a perc…

Inak feszülnek, sóhajtás lobban,
és párzó szépségünk olvadó acélként
szétárad az éjben…

2010.06.18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése