2012. június 6., szerda

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha elmondanám…

 
Ha elmondanám, hogy mit érzek
tudnád, hogy fáj nagyon…
Elmondanám, de nem tudom,
mert nincs rá szó, se hang.
Csak könny.

Ha elmondanám azt, amit érzek
neked is fájna a szó.
Igen fájna,
pedig hamis kis gyönge mása
annak, hogy mi a való…
Itt belül, itt bennem,
a legeslegmélyen
valami feszít,
egyre szorít,
és szakít.
Fuldoklom.
Üvöltök.
Haldoklom.
Összeomlok.

Mindig azt hiszem, hogy már nem jöhet rosszabb
és ebből már nem változunk.
Úgy hiszem, hogy már mindent megéltünk, bejártunk.
De mégis van. Mindig van egy rosszabb amikor találkozunk.

Itt ülök némán, kifogyva a szóból.
Fogalmat nem találván arra, hogy hogy vagyok.

Nincs válasz, nincs értelem,
nincs logika, vagy összefüggés.
Csak jajszavas, könnycseppes,
vergődő egymástól függés.

Ha elmondanám amit érzek
megtudnád, reményvesztett vagyok.
Egy kiégett, elfásult,
üveges-néma-csókkal elalvó elhagyott.

 2000-2001 környékén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése