2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyulladáspont


Terpeszt a bódulat,
leskel a mámor.
Pírral zsong lázas tudat,
ha lánggal hull vérbe Ámor.

S lebben a sóhaj, – a rebegő!
Tapad a csók, követel, – fojtogat!
Összegyűrt testünk lepedőn
párolgó vágy, – hevít, nem oltogat!

S a kéjes tátika-sötétben
édesen átitat verítékkel Édesem.
Nyálával itat, – húsba zárt áhítat!

És párzó vadállatok módján
mardosunk, fojtunk, szeretünk gorombán;
s koncok fölött loboncok, – sörényünk!
Húsomból tiédbe, majd visszafut vérünk,
a ma kell, és semmi több, – jövőt se remélünk!

2010.10.03.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése