2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt : Fehér gyöngy

 
Drámákat vérző szívem nem teátrális,
csak érző. Hisz’ a drámák odakinn peregnek..

S gyöngyöket álmodni jó,
ha el is viszi mind-mind a folyó…

Gyöngy voltál, fehér gyöngy,
s én vakon álmodoztam benned…

Szerepet játszottál csak?
“Nem hazugság volt, de esztelenség,
a szerelem esztelensége!” – mondod,
- hogy becsaptál.

Csonttalan kuporog lelkem. Békés.
Nem haragszik.

Szép, hogy ennyire akartál!
Szép és rút nagyon…
Mert kincsemet, korábbi önmagad értem
teremtéd, s mára esztelennek tartod;
- én pedig abból lélegeztem!

Kicserélt ember lépked idő sugárútján,
és szerelmemen tapos…

Mégis gyöngyeim közé veszlek,
mert belőled lélegeztem…

2010.08.21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése