2012. június 6., szerda

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy csellengő perc


Ködkabátban lebben és susog tántori életem
máma,
alig érzem lét-nehezét, habkönnyűnek tűnik
járma.
Valahogy elveszett, magától szétesett minden
fondor-galád
ellenem szőtt érzés. Tűzbe hullt a kín, mint
rőzsenyaláb.
Talán szívem kesergője szakított mára a
sóhajjal,
és kipirulva, ki is virulva előállt ezer kamasz
óhajjal!
Ezért száz-igaz-kegy röpke jókedv szitál most
mint álom,
s rám ejtőzik, de jól áll rajtam, mint ruhácska
kislányon!
Bodor-fodor újévi bor a ma-csellengő
ritka perc,
ajándék lett a holnap, mit jövőm titkosan
méhébe’ rejt…

2010.06.08.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése