2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Az ember


Por kavargott a téren.
Szelek szárnyán ült,
pára-hullámokba lépett,
és úszott szerteszéjjel…

Azután kövekre esett,
s a keményre taposott
agyagon megpihent.

Egyszer csak felegyenesedett,
és ember lett belőle!

Vágyai, ábrándja születtek,
habosak, szépek.
Piros arcán mosolya bimbózott,
és ingén feszült hófehér szelídsége.

Körülpillantott, egy mélyet lélegzett,
és száz tervét összeszőtte.

De jaj! Hirtelen összeesett,
por lett újra!

És kavargott.
Szelek szárnyán ült,
pára-hullámokba lépett,
s úszott szerteszéjjel.

2011.07.11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése