2012. június 6., szerda

Rajnai Lencsés Zsolt: Átfordulás


Mennyi rejtély!
Mennyi talány és titok…
És én alig értem.
Mikor átfordul a szíved,
oly’ titokzatos…
A millió összefüggésen
egyszer csak átbukik a lelked,
és már másképp látsz…
Magad sem tudod miért,
ám máshogy….
Talán csak érzed, de nem tudod…
És keménységed lágyul,
mert hiányom lézetni akar ismét!
Kiütközik árvaságod,
szükséged magához emel engem…
S a múlt száz fájó emléke megkopik…
Mennyi rejtély, talány és titok…
S én alig értem!

De mennyi szépség is!
Mert nevetésed újra tűzben fénylik!
A hangsúlyok zenélnek,
pillantásodból kivész a közöny,
és megtelik melegséggel…
Szép lesz futásod, szép a járásod,
tartásod; lényed felegyenesedik!
Mellém ül a lelked, mint hószirthez
kelő Nap, az égi fenség;
és pupilláink alól kivész minden idegenség!

2010.05.31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése