2012. június 5., kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: Árny

A szobában sötét volt,
és csak egy árnyék játszott a falon.
Volt az sötét fenyegetés,
lágy ölelés,
igaz érintés,
lelkem hiánya és űrje,
kósza idegenség,
mostoha varázslat,
foszló reménység,
és még Isten is, – aki szeret engem…

A kósza árnyék a barátom volt.
Mert a fény aludott és csak árnya
virrasztott éberen felettem,
míg gyermekszívem belélátta
alakjait, félelmeit, reményeit
és vágyait…
De az istenűrt semmi sem
töltötte be a szívemben,
és mást sem kívántam jobban,
mint hogy vágyam és szerelmem
Őbenne és Őbelőle ténnyé érjen.

2010.05.11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése