2012. június 5., kedd

Magamról...

1967. szeptember 27-én születtem. Budapesten élek. Szeretem a filozófiát, az irodalmat és az érzékiséget... 

Valamennyi művemet és gondolatomat áthatja az etika és az esztétika... Természetemnek három oldala van... 

- Az egyik énem gondolkodó, töprengő, racionális, elvont...
- A másik énem lírai, romantikus, szomorú, elesett, szorongó...
- A harmadik énem érzéki, testi, szenvedélyes, forró...

Tudom, borzasztóan szélsőséges ének találkoztak bennem... Hogy melyik vagyok leginkább? Hát, mikor melyik..., de talán a második, - a lírai, a mély érzésű...

Ambivalens személyiségem oka lehet, hogy az anyai és az apai vérvonalam totálisan más és összeegyeztethetetlen...

Anyám, pontosabban az anyai nagyapám részéről kaptam a forró vérű, szenvedélyes, optimista és intellektuális énemet (és azt hiszem, minden szellemi talentumomat is), az apai oldalról pedig a szomorú, pesszimista, fájni tudó, finom lelkű lényemet... Ez a kettő azután keveredett, és mivel nagyon nehéz sorsom volt mind ezidáig, ezért talán a lírai, szomorú, borongós énem kerekedett felül bennem... Néha azért előtör belőlem a vad csikó is, a tréfamester, az életigenlő-őrült-széltoló, aki falja, falni tudja az élvezeteket... De ez csak nagyon ritkán valósul meg, és akkor is, leginkább csak a költészet és az irodalom határain belül...

Magányosságom nem csupán személyes, de létbeni is... Ezt úgy értem, hogy rendkívüli mértékben érzem súlyát az egyetemes emberi nyomorúságnak és szenvedésnek, és ennek átélése és szívemen hordozása a legfőbb akadálya annak, hogy igazán boldog legyek... (Az állatokat is nagyon szeretem, és az ő szenvedésük is mély nyomot hagy bennem...) Azt hiszem a másokkal való együttérzés a legerősebb vonásom, és itt vissza is kanyarodnék az etikához... 

Az etika és az esztétika erős harcot vív bennem sokszor, mert az elsőtől érzem magam Embernek, a másodiktól pedig művésznek... A filozófia pedig - amiről ebben az írásomban keveset szóltam - lépten-nyomon velem van, és igazságosságot kereső-igénylő mivoltomat folyamatosan meghatározza...

Ambivalens természetem a legtöbb embernek emészthetetlen, tudom, de hát ez vagyok én...

Érezd jól magad nálam (ha tudod)...

Rajnai Lencsés Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése